~ A leveg
ő láthatatlan , mégis nem tudunk élni nélküle , s ha meghalunk többé nem lesz az életünkben csak a sirí csend. ~Ezt meg nekem találták...Nos ez egy olyan történet ami úgy kezdődik , hogy kértem egy idézetet és annyira jót találtak h gondoltam felírom a Blogra...(: Egy kicsit hosszú , de azért gyönyörű is...:) ~ Elegem van az életből , nem akarok élni , nem akarok szenvedni , se többet félni.Nem akarok érezni már se jót , se rosszat , nem akartam rövid életet , se hosszat.El akarok menni innen , el jó messzire , emberek nélkül akarok lenni , nem gondolva semmire.Felejteni akarok , nyugalomban , csöndben , erdőben sétálni a sötétben és ködben.Nem akarok vitát , sem szidást hallani , nem fogok többet senkit se zavarni.Nem akarok bánatot , nem akarok érzést , a szívem nem bír már el több vérzést.Vérezni lehet , míg az embernek van vére , de nekem már nincs , eldobom végre.Utálom a világot , zord környezet , sötét , borús , borzalmas övezet.Nem találok örömöt itt , se boldogságot , csak nevetést , bánatot , hazugságot.Vidám szeretnék lenni , mégsem tudok , ezért feladom , és a halál felé futok.Gyenge vagyok nem tagadom , és gyáva nem tagadom , de nem látok semmi okot , amiért itt kéne maradnom.Nem tudom mit érez más , csak azt amit én , nem lehetek többé boldog , ez már tény.Melankólikus mondanivalóm csak egy szó : Halál , egy lány , aki nem keresi a boldogságot , mert sosem talál. ~ :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése